^GÉjszaka arról álmodon, ^DElmúlt minden bánatom. ^EBoldog vagyok, mert azt hiszem, ^CItt vagy még mindig velem. ^GDe eljön a reggel és rájövök, ^DA fájdalom mégis csak örök. ^EEz marad csak nekem, semmi más, ^CHisz nem látlak többé, nem vitás. ^GNem ^Ekell ^Ama szerelem, ^Dmaj7nem szeretem a ^Ck?^Cmaj7?nt!

^GEmlékszem még az arcodra, ^DMinden őszinte mosolyra. ^EAz emlékek tengerébe süllyedek, ^CMáshogy elviselni nem lehet. ^GKértem az Urat, hogy segítsen, ^DAzt érzést elviselni ne kelljen. ^ENe akarjak többé semmi mást, ^CCsak az egyetemes nagy tudást. ^GNem ^Ekell ^Ama szerelem, ^Dmaj7nem szeretem a ^Ck?^Cmaj7?nt!

^GA sorsom ellen nem küzdhetek, ^DAkármilyen jó is volt veled. ^EA múltat újraírni nem tudom, ^CA jövő felé száguld a holnapom. ^GBánatból, majd erőt merítek, ^DTúlélem ezt is, bár szeretlek. ^EAz ész vezérel, nem az érzelem, ^CEzért élhetek tovább nélküled.

^GNem ^Ekell ^Ama szerelem, ^Dmaj7nem szeretem a ^Ck?^Cmaj7?nt! Esus4

^GTalán egy másik életben, ^DMajd segít ott a véletlen. ^ETalálkozunk és meglehet, ^CMegváltozik a jövőm teveled. ^GDe addig is tovább álmodom, ^DLefekszem és aztán jó nagyon. ^ENem szégyellem, hát bevallom, ^CÉbredés után azt kiáltom, hogy: ^GNem ^Ekell ^Ama szerelem, ^Dmaj7nem szeretem a ^Ck?^Cmaj7?nt!